Naponta tucatszor leírod. Ott van a névjegykártyádon, a telefonodban, az összes belépési azonosítód közepén. De gondoltál már valaha arra, hogy néz ki ez a szimbólum valójában? Egy „a” betű, amit körbeölel egy indokolatlanul hosszú farok.
Mi magyarok egyszerűen csak rásütöttük, hogy „kukac”. De vajon ki találta ki az @ jelet, és miért pont ez lett a modern digitális kommunikáció, az e-mail és a közösségi média legfontosabb karaktere?
Tarts velem egy gyors időutazáson, mert a válasz sokkal régebbi, mint az internet!
Nem Bill Gates találta fel (sőt, nem is egy informatikus)
Logikus lenne azt hinni, hogy az @ jelet egy zseniális programozó rajzolta meg a 70-es években egy ablaktalan szerverszobában. A valóság azonban az, hogy a szimbólum már évszázadokkal a számítógépek feltalálása előtt létezett.
A legelső írásos emlékeink a 16. századból származnak. Firenzei kereskedők használták az amfóra (egy agyagedény, amiben bort és gabonát szállítottak) rövidítéseként. Spanyolországban és Portugáliában egy súlymértéket, az arrobát jelölték vele.
Később, a 19. században az angolszász kereskedelemben és könyvelésben kapott új erőre. Az angol „at the rate of” (valamilyen egységáron) rövidítése lett. Ha egy boltos 10 almát adott el darabonként 5 centért, azt így írta fel a főkönyvbe: 10 apples @ 5 cents.
Emiatt a @ jel felkerült a legelső írógépekre is, mint egy unalmas, könyvelői szimbólum, amit az átlagember sosem használt. Egészen 1971-ig.
A pillanat, amikor a könyvelésből történelem lett
Ugorjunk 1971-be. Egy Ray Tomlinson nevű mérnök az ARPANET-en (az internet katonai ősén) dolgozott, és egy olyan programot írt, amivel a hálózatra kötött számítógépek üzenetet tudtak küldeni egymásnak.
Volt egy nagy problémája: Hogyan válassza el a felhasználó nevét a számítógép nevétől?
Kellett neki egy karakter, ami:
- Biztosan nem szerepel senkinek a saját nevében.
- Rajta van a szabványos billentyűzeten.
Tomlinson lenézett a klaviatúrára, és a szeme megakadt a @ jelen. Zseniális volt! Mivel az angolban ez a jel az „at” (nál, -nél) szót jelentette, logikailag is tökéletesen passzolt.
Amikor elküldte a világ legelső e-mailjét (a tomlinson@bbn-tenexa címről), a jel sorsa megpecsételődött: azt jelentette, hogy Tomlinson, aki a bbn-tenexa nevű szerveren (gépnél) van.
Ray Tomlinson később bevallotta, hogy fogalma sincs, mi volt a legelső e-mail tényleges szövege. Mivel csak egy teszt volt, valószínűleg csak rácsapott a billentyűzetre, és olyasmit küldött át magának, hogy QWERTYUIOP.
Állatkert a billentyűzeten: Hogy hívják a világ körül?
Bár az angolok unalmasan csak „at” (kukac nélkül) névvel illetik, a világ többi része sokkal kreatívabb volt, amikor el kellett nevezni ezt a fura kanyargós vonalat. Szinte minden nemzet látott benne valami ételt vagy állatot:
- 🇳🇱 Hollandok: apestaart (majomfarok)
- 🇮🇹 Olaszok: chiocciola (csiga)
- 🇬🇷 Görögök: papaki (kiskacsa)
- 🇮🇱 Izraeliek: strudel (igen, a sütemény, a feltekert formája miatt)
- 🇷🇺 Oroszok: sobachka (kiskutya)
- 🇵🇱 Lengyelek: małpa (majom)
És persze itt vagyunk mi, magyarok, akik valamiért egy almából kikandikáló kukacot láttunk meg benne a 90-es évek elején, és ez a név annyira megragadt, hogy ma már a hivatalos nyelvezet is ezt használja.
Egy apró jel, ami összeköt minket
Lenyűgöző belegondolni, hogy egy szimbólum, amit eredetileg a reneszánsz kereskedők boros amfórák számolására használtak, ma a világ legfontosabb digitális hídja. Nélküle nincs e-mail, nincs Facebook belépés, és nem tudsz megjelölni senkit Instagramon sem.
Legközelebb, amikor leírod a saját e-mail címedet, jusson eszedbe: épp egy 500 éves firenzei rövidítést gépeltél be a modern okostelefonodon.
Szereted az ilyen digitális érdekességeket?
A WebMeta blogján nemcsak a weboldalkészítés üzleti oldalával, hanem a technológia lenyűgöző történeteivel is foglalkozunk. Ha nem akarsz lemaradni a legújabb sztorikról, kövesd be az oldalunkat!
